A második indiai miniszterelnök nagyon-nagyon egyszerű volt. A megjelenéséből senki nem mondta volna, hogy nagy vezető. Csak akik jól ismerték, vagy akik a politikai élet résztvevői voltak, tudták, hogy ki ő. Külső megjelenése bárkit megtéveszthetett, mert nem volt magas, fizikailag semmi nem volt rajta, ami tiszteletet vagy csodálatot váltott volna ki. Mindig nagyon egyszerűen öltözködött, és csupa egyszerűség és őszinteség volt.
Egy nap a kertjében dolgozott, maga ásott és ültetett mindent. Nagyon-nagyon egyszerű kertészruhát viselt. Néhány középkorú férfi odament hozzá és megkérdezte: – Meg tudná mondani, hol van a miniszterelnök?
– Igen, meg tudom – válaszolta. – Várjanak csak egy kicsit, mindjárt idehívom.
Azután bement a házba, kezet mosott, kurtát és dhotit vett fel, kijött és eléjük állt.
– Maga?! – kiáltották. – Már megint maga jött? Hát nem mondta a miniszterelnöknek, hogy itt vagyunk? Vele akarunk találkozni, nem magával.
Ekkor a kertész sokkal komolyabb lett: – Itt van a miniszterelnök. Én vagyok az – magyarázta.
– Ön India miniszterelnöke?
– Igen, én vagyok!
Volt, aki meghajolt, volt, aki megdöbbent, mások kényelmetlenül érezték magukat.
– Ó, azt hittük ön csak a kertész – mondták.
– Nagyon örülök, hogy nem ismerték fel bennem India miniszterelnökét – válaszolt a miniszterelnök. – Azt akarom, hogy a világ a cselekedeteimről ismerjen, és ne a külsőmről. Mindig egyszerű és szerény akarok maradni.
Ennek a miniszterelnöknek Lal Bahadur Shastri volt a neve. A megtestesült egyszerűség és nagyszerűség volt. Lal Bahadur Shastrinak egyetlen ellensége sem volt. Saját pártja csodálta, de ugyanúgy csodálta az ellenzék is – szíve nemességéért, élete egyszerűségéért és tisztaságáért.
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja