Bábar elvesz egy életet

Szívem szeretet-hajójában
Mindenkinek jut hely,
Még azoknak is,
Akiket a féltékenység-szörny kínoz.

Bábar elvesz egy életet

Nem volt olyan dolog, amit Bábar, a nagy uralkodó meg ne tett volna alattvalóiért. A gyermekeinek tekintette őket. Időről időre kiment a palotából, és a város utcáit járta. Beszélgetett az alattvalókkal, és figyelte, hogyan élnek. Ha látta, hogy valakit szegénység súlyt, kisegítette. Az emberek nem ismerték fel, mert ilyenkor egyszerűen öltözködött, és a koronáján egy különleges turbánt viselt, úgyhogy az emberek nem tudhatták, mi is az.
Volt egy fiatalember, aki nagyon féltékeny volt Bábarra, mert mindenki csodálta őt, és rajongott érte. Az egekig magasztalták bátorságáért, kedvességéért, nemességéért s más isteni tulajdonságaiért. Emiatt a fiatalembert fűtötte a vágy, hogy megölhesse Bábart. Hallotta, hogy az uralkodó néha védtelenül jár a városban, ezért mindig hordott magánál egy kardot, abban a reményben, hogy egyszer összetalálkozik az uralkodóval, amikor az egyedül van, és meg tudja ölni.
Amikor Bábar kiment a városba, a testőrei általában titokban követték, hogy megvédjék. Bábar ugyan nem akarta, hogy bárki is vele menjen, de őrei aggódtak a biztonságáért.
Egy délután az uralkodónak sikerült egyedül, az őrök nélkül elmenni. Amint inkognitóban sétálgatott, meglátta, hogy egy megvadult elefánt ront végig az utcán. Az emberek kiabáltak, és menekültek az elefánt elől. Mindenkit elfogott a pánik. De volt egy szegény, tehetetlen kisgyerek, aki nem tudott elég gyorsan futni ahhoz, hogy kitérjen az elefánt útjából. Mindenki halálra rémült, de senkinek sem volt bátorsága ahhoz, hogy megpróbálja megmenteni a gyermeket. Amikor az elefánt már majdnem rálépett a gyerekre, az uralkodó odarohant, és elragadta a gyermeket az útból. Bábar megmentette a gyermeket, de ahogy félreugrott az elefánt útjából, a turbánja leesett a földre.
Ahogy a megvadult elefánt elment, páran odaszaladtak, hogy felvegyék a bátor hős turbánját. Amikor belenéztek, rájöttek, hogy az az uralkodó koronája. A fiatalember, aki meg akarta ölni Bábart, egyike volt azoknak, akik látták, ahogy az uralkodó megmentette a gyermek életét. Bár maga is látta, hogy a gyermek élete veszélyben van, nem volt elég bátorsága, hogy megpróbálja megmenteni. Mint mindenki más, ő is elfutott. Amikor rájött, mi történt, Bábar lábai elé esett, és így esdekelt: – Bocsáss meg!
– Mit tettél? – kérdezte Bábar.
– Hosszú évek óta meg akartalak ölni, mert féltékeny voltam azért a csodálatért, amiben részesülsz. De most látom, hogy nagyon is megérdemled. Mint uralkodó sokkal értékesebb vagy az ország számára, mint bármelyikünk. Mégis kész voltál az életedet adni, hogy megments egy kisgyermeket. Megtanultam tőled, hogy végtelenül jobb életet adni, mint életet elvenni. Most ahelyett, hogy elvenném az életed, odaadom az enyémet. Kérlek, vedd el az életem. – Azzal átnyújtotta Bábarnak a kardot, amivel korábban meg akarta ölni.
Bábar elvette a kardot, és így szólt: – Megtanítottalak, hogyan kell életet adni. Most pedig el fogom venni az életedet. Gyere velem! Mostantól kezdve te leszel az egyik testőröm. Látom, hogy őszinte vagy, biztos vagyok benne, hogy hűséges őr leszel.
Tehát Bábar csak azért vette el a fiatalember életét, hogy hasznos, gyümölcsöző életté tegye. Ahelyett hogy megölte volna, ahelyett hogy megbüntette volna, Bábar személyes testőrévé tette a fiatalembert.

Sri Chinmoy

 

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja