Gandhi ásramja

Sose félj megkóstolni
A kudarc keserűségét!
Légy bátor!
A siker édessége
Hamarosan barátságot köt majd veled.
- Sri Chinmoy

Gandhi ásramja

Miután Mahátma Gandhi Afrikából visszatért Indiába, közeli barátai kérésére ásramot nyitott. Néhány barátja és közeli családtagjai költöztek oda. Nagyon egyszerű, jámbor életet éltek, imádkoztak és meditáltak. Az ásramot gazdag kereskedők tartották fenn, akik gyakran eljöttek látogatóba.
Gandhi egy napon levelet kapott egy tanártól. A levél így szólt: „Hálás lennék, ha megengedné, hogy a feleségemmel és a gyerekeimmel az ásramjába költözzek. Mindent megcsinálok, amit kér.” A levél végén ez állt: „Van egy dolog, amit nehezemre esik elmondani, de muszáj: érinthetetlen vagyok.”
Gandhi a tenyerébe temette az arcát. „Ó, Istenem, szeretem az érinthetetleneket, mert Isten gyermekei. De a családom iszonyúan haragudni fog. Hogy fogadhatnám be ezt az embert az ásramomba? Másrészről, hogy utasíthatnám vissza?”
Gandhi beszélt a dologról a családjával, és nagyon megértőek voltak.
– Ha azt szeretnéd, hogy ez az ember itt legyen, hívd meg közénk!
Gandhi még mindig tétovázott: – A kereskedők, akik az ásramot támogatják, fanatikusok. Aggasztani fogja őket, hogy mit gondol majd a társadalom. – Végül kijelentette: – Nem számít. Megengedem ennek a tanárnak, hogy az ásramban dolgozzon és lakjon.
Az érinthetetlen beköltözött az ásramba. Amint a kereskedők rájöttek, nem adtak több pénzt Gandhinak.
– Ön felforgatja a társadalmat – mondták. – Jó családból származik, egy felső kasztból. Hogy tehet ilyet? Ilyen hallatlan dolgot mi nem támogatunk.
– Jól van – felelte nekik Gandhi –, ne adjatok nekünk pénzt. De ha valaki őszintén és lélekteljesen szolgálni akarja ezt az ásramot, én megengedem neki. Az érinthetetlenek is Isten gyermekei.
Gandhi hamarosan anyagi gondokkal találta magát szemben. Egy nap, amikor ment az utcán, egy kocsiban meglátott egy kereskedőt. A kereskedő odament hozzá, és így szólt: – Én vagyok az egyik kereskedő, aki korábban támogatta az ásramját. Amióta beengedett egy érinthetetlent, nem tudom támogatni, mert tartok tőle, hogy mit mondanának a barátaim. De a szívem önnel van, és szeretnék titokban pénzt adni. Ígérje meg, kérem, hogy soha senkinek nem beszél erről.
Gandhi megígérte.
– Jöjjön el ide holnap – folytatta a kereskedő –, elhozom önnek az adományt.
Gandhi másnap visszament, a kereskedő pedig odaadta neki az ígért pénzt. Gandhi még a férfi nevét sem tudta, mivel korábban sok kereskedő támogatta az ásramot, és nem ismerte mindegyiküket személyesen. Gandhi megkérdezte a nevét, de a kereskedő nem akarta megmondani.
– Sajnálom – mondta a kereskedő –, nem adhatom meg a nevemet. Nemes ügyet szolgál, és én teljesen egyetértek önnel. De ennek titokban kell maradnia, mert nekem a társadalomban kell élnem. Ön helyesen cselekszik, ezért támogatom. De nem szükséges, hogy tudja a nevemet.
Azon a napon Gandhi sorsa megváltozott.

Sri Chinmoy

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja