A haramia fia

Mindennap
Próbáld meg siettetni
Isten által rendelt feladatod
Befejezését:
A földhöz kötött bánat
Átalakítását
Mennyeien szabad örömmé.

- Sri Chinmoy

A haramia fia

Volt egyszer egy haramia, aki az egész ország örömét és békéjét tönkretette. A király rettenetesen érezte magát, mert országában csak békét, örömöt és harmóniát szeretett volna. A király katonái próbálták elfogni a haramiát, de sosem jártak sikerrel.
A haramia felesége öngyilkos lett, mert a férje nem volt hajlandó abbahagyni a lopást. A haramia először nyomorultul érezte magát, amiért elveszítette a feleségét, de még akkor sem akarta abbahagyni a lopást.
A királyt aggasztotta a helyzet, amit a haramia okozott. „Mivel mindenki minduntalan kudarcot vall – gondolta magában –, megpróbálom én magam elkapni a bűnöst.” Egy éjszaka tolvajnak öltözött, betört a haramia házába, és elrabolta a fiát.
Mikor a haramia másnap hazaérkezett, és látta, hogy a fia eltűnt, teljesen összetört a szíve. „A feleségem figyelmeztetett – gondolta –, hogy ne folytassam ezt az életmódot, de nem hallgattam rá. Most aztán az egyetlen gyermekem is eltűnt. Mi haszna tovább lopni és gyötörni az embereket?”
Így hát a haramiából kolduló szerzetes lett, és nagyon egyszerű életet kezdett élni. Gyakran gondolt a feleségére és a gyerekére, főként a gyerekre. Újra és újra azt kérdezgette magától: „Ki rabolhatta el az egyetlen gyermekemet? Nincs hozzá erőm és bátorságom, hogy megpróbáljam újra megtalálni. Bárki rabolta is el tőlem, nem fogja visszahozni nekem.” Továbbra is nagyon tiszta, jámbor életet élt, és hat hónap alatt teljesen megváltozott.
Eközben a király a palotában nevelte a gyermeket. Neki is volt egy hasonló korú fia, és mindkettővel ugyanolyan szeretetteljesen és gyengéden bánt. Egy nap mindkét fiú megbetegedett, és egyetlen orvos sem tudta meggyógyítani őket. Az egyik udvari orvos utolsó megoldásként megemlítette: – Tudok egy gyógynövényt, ami meggyógyítaná őket. Nagyon nehéz ilyet találni, de megpróbálom.
Eközben a haramiából lett aszkéta éppen a palota közelébe érkezett, s a megvilágosodásáért imádkozott és meditált. Valaki jelentette a királynak, hogy a közelben egy szent imádkozik és meditál.
–Egy szent imájára van szükségem – szólt a király. – Hívjátok ide, én pedig megkérem majd, hogy segítsen.
A király kérésére a szent eljött a palotába. A tudata annyira megváltozott, hogy senki sem ismerte föl benne az egykori haramiát. A király így szólt hozzá: – Van két kicsi gyermekem. Mindkettő haldoklik. Kérlek szépen, nézd meg őket, és imádkozz Istenhez a felépülésükért. Bármit megadok neked, amit kérsz.
– Imádkozom Istenhez, hogy mentse meg őket, de nem kérek tőled semmit cserébe – válaszolta a szent.
A király bevezette őt egy szobába, és megmutatta neki a gyermekeket. A haramia nem ismerte fel a saját fiát, mert a gyermeknek olyan jó bánásmódban volt része. Tiszta volt, jól táplált, még betegen is teljesen másképp nézett ki.
Bejött a szobába az orvos, és így szólt a királyhoz: – Megvan a gyógynövény, de csak annyi van belőle, ami egy gyermek meggyógyításához elég. Ne törődj a másik gyerekkel, hadd gyógyítsam meg a te gyermekedet!
– Nem, ezt nem tehetem – mondta a király. – Ha csak egy gyereknek elég, add, kérlek, a másik gyereknek.
– Miért? – kérdezte az aszkéta.
– Bár ő nem az én gyermekem, szeretném, ha ő gyógyulna meg – felelte a király. – Hozzám hasonlóan az ő apjának is van szíve. Tudom, hogy az ő szíve összetört, mert elveszítette a fiát, de nem volt más választásom. Az apa hírhedt bűnöző volt, egy rablógyilkos, az egész birodalmamat tönkretette. Amikor elraboltam a fiát, belsőleg elpusztult. Azóta nem látta senki. Ez volt az egyedüli megoldás, hogy véget vessek országom szenvedésének. De sohasem bocsátanám meg magamnak, ha hagynám a fiát meghalni, mivel az apa szellemét már megöltem. – Azután az orvoshoz fordult: – Add a gyógyszert a másik gyereknek, és hagyd az enyémet meghalni! Remélem, hogy a haramia egy nap majd megtalálja a fiát. Ha felhagy a mesterségével, akkor magam is boldogan elmegyek hozzá, hogy visszaadjam a fiút.
Az aszkéta azonnal a király lábai elé vetette magát, és nem akart onnan felkelni.
– Mi a baj? – kérdezte a király.
– Királyom – szólt az aszkéta –, én vagyok az a haramia, ez itt pedig az én fiam. Annyi bajt okoztam az alattvalóidnak, megérdemeltem a büntetést. Te ma bebizonyítottad, milyen szíved van. Kérlek, tartsd meg a fiamat. Ígérem, hogy többé nem lopok. Már most is aszkéta életet élek, de ha akarsz, űzz el az országodból, vagy ölj meg!
– Megváltoztattad az életedet – szólt a király –, és spirituális életet élsz. Szívesen gondoskodom a fiadról, és szeretném, ha itt maradnál udvari bölcsnek. Hálás vagyok, hogy eljöttél imádkozni és meditálni a fiúk felépüléséért.
Csodálatos módon mindkét fiú meggyógyult, az egykori haramia és a király együtt ejtettek hálakönnyeket.

Sri Chinmoy

 

vissza>>

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja