Chittagongi gyermekévek

sri_chinmoy_szulei.jpg

Sri Chinmoy édesanyja, Yogamaya és édesapja, Shashi Kumar Ghose

Sri Chinmoy Kelet-Bengálban, Chittagongban született. Három bátyja és három nővére volt. Születése előtt édesanyja Krisnához imádkozott, hogy mint az ő anyjának, Dévakínak, neki is különleges gyermeke lehessen. Chinmoy bátyjának, Chittának is többször volt olyan álma, hogy édesanyja egy nagyon magasrendű spirituális léleknek fog életet adni.

Mikor Chitta elmondta jóslatát édesanyjának, az így szólt: „Talán Krisna elküldte egyik nagyon kedves hívét a mi egyszerű, alázatos és imádságos családunkba.”

Chinmoy a család falusi otthonában született. Ugyanaznap a család városi háza porig égett. Chinmoy nagyanyja faragott egy rímet chittagongi tájszólásban:

Ék bháddo dzsár
Ut put tár

Azt jelenti, hogy a Bhadra-születésű emberek – azaz akik augusztusban születtek – mindent felforgatnak. Chinmoy édesanyja, Yogamaya élénken tiltakozott. Ő is megírta a maga változatát:

Ék bháddo dzsár
Sonár mádol tár

Ez azt jelenti, hogy aki augusztusban született, az bizonyosan az arany üstdobot fogja verni, amin a kozmikus istenek is játszanak a mennyben.

Ez okból Chinmoy Madal néven vált ismertté, ami üstdobot jelent.

Yogamaya belső sírása

Egyszer Madal édesanyja elment a helyi színtársulat egyik előadására. A darab a nagy bengáli Avatár, Sri Csaitanja életére épült. A történet egy adott pontján Sri Csaitanja édesanyja könnyeket hullajt, mert a fia ünnepélyes ígéretet tett, hogy lemond a világról, és spirituális életet fog élni.

Yogamaya a közönség soraiban ülve felzokogott. Chitta vigasztalni próbálta:

– Ne sírj, anyám! Sri Csaitanja engedetlen volt az anyjával szemben, de mi sosem leszünk azok. Mi mindig veled maradunk. Ne félj!

– De hát te nem érted, hogy miért sírok – tiltakozott Yogamaya. – Azért van, mert azt akarom, hogy minden gyermekem, a fiaim és a lányaim egyaránt, ezt az utat kövessék. Azt szeretném, ha mindegyikőtök meg tudná valósítani Istent ebben az életében.

Ilyen volt Yogamaya belső sírása.

 

Gyógyír himlőre

Mikor Madal négyéves volt, nagyon súlyos himlőfertőzést kapott. Az orvosok azt mondták, hogy a betegség elérte végső stádiumát. Madalnak már csak egy hete van az életéből, de ha túlélné is, megvakulna vagy megsüketülne.

Erre Yogamaya így szólt: „Isten áldásával és az én imáimmal nem engedem, hogy a legkisebb fiam meghaljon, megvakuljon vagy megsüketüljön.”

Yogamaya korlátlanul hitt imája erejében. Rendszeresen kókusztejjel mosta Madal arcát. Hosszú szenvedés után édesanyja imája és a kókusztej végül megmentette Madalt.

 

Chitta nevet ad öccsének

madal_with_chitta.jpg

A fiatal Madal bátyjával, Chittával

1933-ban Madal egész családja elutazott Pondicherrybe a Sri Aurobindo Ásramba, hogy meglátogassák legidősebb bátyját, Hridayt. Ekkor az Ásram titkára, Nolini Kanta Gupta meg akarta tudni Madal valódi nevét, mert tudta, hogy a Madal csak becenév.

Chitta kissé tanácstalan volt. Vajon milyen nevet adhatna legkisebb öccsének? Hirtelen belső üzenetet kapott. Egy isteni hang visszhangzott újra meg újra a szívében: „Chinmoy, Chinmoy.” Chinmoy annyit tesz: „Az, aki isteni tudattal, mindent átható tudattal teljes.” Ez lett Madal rendes neve.

 

„Nem én törtem össze!”

A felnövekvő Madal kedves volt, aranyos, csupa szeretet, de ugyanakkor csintalan is. Valahányszor a konyhában összetört valamit, még mielőtt bárki is kérdőre vonta volna, torka szakadtából elkezdett kiabálni, hogy nem ő törte össze.

– Akkor ki törte össze? – kérdezte Yogamaya.

– Nem én törtem össze – felelt minden alkalommal Madal, – a kezem törte össze, nem én. – Aztán ravaszul rámosolygott az anyjára, és elszaladt.

Madal apja, Shashi Kumar Ghosh mindig azt mondta: – Örülök, hogy van egy ilyen fiam, aki ilyen életet, lendületet és lelkesedést hoz a családba. A többi gyerekem mind csupa szent. Nem hisznek az életenergiában. De ez a legkisebb fiam csupa élet és lelkesedés! Annyi dinamikus tulajdonsága van.

 

Egy hajszálon múlott az élete

Ez az eset akkor történt, mikor Madal hét éves volt. A család épp a Durgá Pudzsát ünnepelte otthonában. Az élő kecske feláldozása után gyümölcsöket és cukornádat is szokás volt bemutatni az istennőnek. A cukornádat is odahelyezték az oltárra, ahol a kecske és a gyümölcsök voltak.

Miközben a pap a cukornádáldozat bemutatása előtti imákat mondta, Madal észrevette, hogy néhány barátja csendesen az oltár másik oldalára somfordált. A cukornád felső részén levelek vannak, és azok ehetetlenek, a szára ellenben igen ízletes. Madal barátai szerettek volna minél többet megszerezni a finom falatokból.

A pap két kézzel megragadta a handzsárt, és meglengette a feje felett. Épp mikor az első sújtásra készült, Madal felugrott az oltárra, hogy átjusson a túloldalra. A papnak épp az utolsó pillanatban sikerült megállítania a handzsárt.

A jelenlevők mind rettenetesen megijedtek. Madal épp csak egy hajszál híján menekült meg. Shashi Kumar Ghosh nem győzött hálálkodni a papnak.

– Megmentette a fiam életét. Kérjen, amit csak kíván! Itt és most megadom.

A pap még mindig remegett. – Amit kívánok? Hát mit kívánhatnék? Megmentettem a mentorom legkedvesebb fiát!

 

Utazás a banki kifutófiúval

Shashi Kumar Ghosh az Asszám-Bengál vasútvonal főellenőre volt. Mikor erről a posztról nyugdíjba ment, megnyitotta a saját bankját Chittagongban. Hétköznapokon a bankban volt, péntek este pedig komppal hazatért a Karnafúlí folyón.

Hétfő reggelenként Madal látta, amint apja fogadja a családi Istennő áldásait, azután gyalog elindul egy kis kikötőhöz, hogy felszálljon a városba igyekvő kompra. Madal mindig el akart menni az apjával. Titokban követte, abban a reményben, hogy vele mehet. Shashi Kumar Ghosh azt mondta neki: – Hogy vihetnélek mindig magammal? Tanulnod kell!

Yogamaya is úgy gondolta, hogy Madalnak tanulnia kell, de hát ő volt a család elkapatott kedvence. Így végül csak utána küldött egy szolgát váltás ruhaneművel, hogy Madalnak legyen mit viselni, míg a városban van.

Mikor a városban volt, Madal azzal múlatta az idejét, hogy a banki kifutófiúk biciklijén utazott a csomagtartón. A chittagongi bíróságra szintén szeretett bejárni.

 

A tigris szemében

Egyszer, amikor Madal tízéves volt, elment egy időre az anyai nagybátyja otthonába, Kélisaharba. Ez a falu körülbelül tíz kilométerre volt a saját falujától, Kelet-Sákpurától. Kélisahart kisebb hegyek övezik, és Madal nagyon szeretett egyedül kószálni ezek között a hegyek között.

Egyik nap Madal egy olyan helyre bukkant, ahol rengeteg jujubafa nőtt. Felmászott az egyikre, és elkezdett kedvére csemegézni a gyümölcsökből.

Mikor lejött, látta, hogy egy hatalmas tigris áll előtte. Azután a tigris szemében saját édesanyja szemét látta tükröződni. Minél inkább belenézett a tigris szemébe, annál jobban érezte, ahogy édesanyja szeretete és gyengédsége árad az állatból. Ettől teljesen elmúlt a félelme.

Öt perc elteltével Madal megfordult és lassan elindult a nagynénje háza felé. Miután úgy fél kilométert megtett, visszanézett, hogy követi-e a tigris. Madal elcsodálkozott, hogy a tigrisnek híre-hamva sincs.

Azután futott az életéért és kiabált: „Láttam egy tigrist! Láttam egy tigrist!”

Később, ugyanazon a napon, teljesen váratlanul megérkezett Yogamaya. Miközben délután otthon pihent, álmában azt látta, hogy Madalt megtámadta és megölte egy tigris. A bánattól szinte megtébolyultan futott a fivére házához. Azután, mikor látta, hogy Madal él és semmi baja, rengeteg örömkönnyet hullatott.

 

Yogamaya halála

Madal tizenegy és fél éves volt, mikor édesapja, Shashi Kumar Ghosh az örökkévalóság függönye mögé távozott. Sajnos Yogamaya is nagyon beteg volt, és pár hónap múlva számára is közelgett a vég.

Aznap, mikor Yogamaya meghalt, Madal anyai nagybátyjánál volt, tíz kilométerre otthonról. Kora reggel Yogamaya így szólt: „Ma elhagyom a testemet. Hova ment Madal? Küldjetek érte!”

Madal egyik unokatestvére ment, hogy elvigye neki az üzenetet.

Amint a hírt meghallotta, Madal futva indult. Szeméből patakzottak a könnyek, mert attól félt, nem ér oda időben, hogy búcsút vegyen édesanyjától. Végül hazaért, és bement édesanyja szobájába. Yogamayának már csak percei voltak hátra. Nem tudott már beszélni, de amint Madal odaért mellé, megfogta a jobb kezét, és nagyon gyengéden a legidősebb bátyja kezébe helyezte. Ezzel azt mondta Madal legidősebb bátyjának, Hridaynak, hogy vállalja a felelősséget öccse életéért.

„Igen, vállalom a felelősséget” szólt Hriday. Ezzel Yogamaya rámosolygott Madalra, ez volt az utolsó mosolya, és pár másodperccel később meghalt. Délután három óra felé járt.

Aznap éjjel, mikor a lámpákat eloltották, koromsötét lett a házban. Madal egyedül volt a szobájában. A szobát hirtelen elöntötte a fény, és Madal meglátta édesanyja lelkét. Akkor ő még nem tudta, mi a lélek, de tisztán látta, hogy édesanyja megáldja őt, és rendkívüli szeretetet és gyengédséget tanúsít iránta. Yogamaya így szólt Madalhoz: „Ne aggódj! Minden rendben lesz. Mostantól más módon foglak segíteni és megáldani. Hamarosan elmész a Sri Aurobindo Ásramba. Ott az Isteni Anya gondoskodik majd rólad.”

 

 

Sri Chinmoy élete
Chittagongi gyermekévek
Ifjúkor a Sri Aurobindo ásramban
Sri Chinmoy tapasztalata 14 évesen
Amerikába érkezés
Az alkotókészség forrása
Sri Chinmoy jeles sportteljesítményei
Sri Chinmoy Központok
Odaadó szolgálat az Egyesült Nemzetek Szervezetének
Áldások a keresztény világból
A vallások parlamentje
Két páratlan világelnök
A világ nagyságaihoz fűződő barátságok
India Anya iránti szeretete
Egység-Szív Könnyek és Mosolyok
Sri Chinmoy Egység-Otthon Békefutás
Díjak és kitüntetések

 

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja