A fiatal Chinmoynak az ásramban volt egy mély spirituális tapasztalata, mely egész későbbi életét meghatározta. Akkor még csak 14 éves volt. Erről az élményéről így ír:

„Amikor csak tehettem, az örökké kék tenger partjára menekültem, és letelepedtem ott magányomban. Tudatmadaram lassan táncolva felemelkedett és beleveszett az ég magasságaiba.

Egyik alkalommal – mikor teliholdas éjszaka volt – ahogy a kékesfehér horizontra néztem, csak fényt láttam, édes és fenséges fény tengerét. Mindent beborított a fény végtelen óceánja, mely szeretetteljesen az édes hullámokon játszott.

Véges tudatom eltelt a Végtelen és Halhatatlan iránti szomjúsággal. Csak ittam és ittam a Nektárt, és úsztam a fénylő óceánon. Úgy tűnt nem létezem tovább ezen a földön.

Hirtelen – nem tudom miért vagy hogyan – valami véget vetett édes álmomnak. A levegő már nem árasztotta mézillatú halhatatlan Gyönyörét, mivel saját búskomor gondolataim törtek felszínre: „Hasztalan, minden hasztalan. Itt a földön egy isteni világot teremteni teljesen reménytelen, csak egy gyerekes álom.” Azt is éreztem, hogy még a saját életem folytatására is képtelen vagyok. Az csak egy tüskés sivatagnak tűnt teleszórva véget nem érő nehézségekkel.

„Miért szenvedjem itt ezeket a kibírhatatlan kínokat és fájdalmakat? A Végtelen fia vagyok. Szabadságot, a Paradicsom eksztázisát kell birtokolnom. Ez az eksztázis örökké bennem honol. Hát miért ne hagynám itt ezt a halandó világot, hogy örök mennyei otthonomba visszatérjek?”

Egy hirtelen fényvillanás jelent meg a fejem felett. Ahogy áhítattal és csodálattal telve felnéztem, Szeretettemet, az Univerzum Királyát találtam, aki engem nézett. Ragyogó arca tele volt aggodalommal.

„Atyám” kérdeztem „mi teszi arcodat ily szomorúvá?”

„Hogyan lehetnék boldog, fiam, ha nem akarsz az én társam lenni, és segíteni nekem a missziómban? Ebbe a világba millió és millió édes tervet rejtettem el, melyeket valósággá szeretnék alakítani. Ha gyermekeim nem segítenek a játékomban, hogyan érhetném el isteni manifesztációmat itt a földön?”

Mélyen megérintve meghajoltam és megígértem: „Atyám, hűséges társad leszek, szerető és őszinte, az Örökkévalóságon át. Formálj engem és tégy engem méltóvá Kozmikus Játékodban és Isteni Missziódban betöltendő szerepemre.”

(az idézet nem a “Sri Chinmoy élete” c. könyvből származik)

 

Sri Chinmoy élete
Chittagongi gyermekévek
Ifjúkor a Sri Aurobindo ásramban
Sri Chinmoy tapasztalata 14 évesen
Amerikába érkezés
Az alkotókészség forrása
Sri Chinmoy jeles sportteljesítményei
Sri Chinmoy Központok
Odaadó szolgálat az Egyesült Nemzetek Szervezetének
Áldások a keresztény világból
A vallások parlamentje
Két páratlan világelnök
A világ nagyságaihoz fűződő barátságok
India Anya iránti szeretete
Egység-Szív Könnyek és Mosolyok
Sri Chinmoy Egység-Otthon Békefutás
Díjak és kitüntetések

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja