“Nem kívánom az emberiségtől, hogy művészettel kapcsolatos nézeteimet, ötleteimet és meglátásaimat visszhangozza. Csak annyit szeretnék az emberiségtől, hogy fogadja el művészi életem alázatos szolgálatát annak céljáért, az öntúlszárnyalás beteljesedéséért.
Művészetem nem művészet lelkem ragyogása nélkül.
Művészetem nem művészet szívem tisztasága nélkül.
Művészetem nem művészet elmém egyszerűsége nélkül.
Művészetem nem akar ahhoz a nézethez csatlakozni, hogy boldogtalanság vezérli a világot.
A művészet nem egy darab papír, amin valami rajz van. A művészet fegyelem. A fegyelmezett élet a legnagyobb művészet.
A művészet türelem. A türelem az alkotó készsége arra, hogy belső parancsaira hallgasson. A türelem az alkotó készsége arra, hogy szeretettel, átéléssel és nyugodtan szóljon. A művészet nyitottság. A nyitottság teljesen természetes jellemzője a művész és az őt körülvevő világ isteni viszonyának.
Általában, mikor rajzolok, igyekszem kontemplatív hangulatba kerülni. Amikor rajzolok, egyáltalán nem használom az elmém, mivel a gondolkodás folyamata megkötöz minket. Semmi nincs a fejemben, igyekszem olyan üresen és nyugodtan tartani az elmém, amennyire csak lehet. A külső elme olyan, mint a tenger felszíne. A felszínen a tenger csupa hullám és hab, csupa nyugtalanság. De amikor mélyére merülünk, ugyanez a tenger csupa béke, nyugalom és csend, és itt megleljük az alkotás forrását.
Próbálom szívem fogékony eszközzé tenni, hogy a Legnagyobb Művész, Isten festhesse képeit bennem és általam. Én egy golyóstoll vagyok, amivel valaki ír valamit. Valaki cselekszik bennem és általam.
Ha a festményeimről van szó, nincs forma, nincs értelem. Minden egyetlen forrás-szív; egy forrás, mely állandóan buzog, szépségét és világosságát árasztja. A forrás valami olyan, ami spontánul, minden külső nyomás nélkül tör fel belülről. Könnyű, erőfeszítés nélküli. Valami állandóan felszínre tör bennem, végtelen ihletéssel és végtelen elkötelezett szolgálat-fénnyel. Ezért fakadnak folyamatosan belülről spontán festményeim.
Nagyon nehéz a minőséget igazán megítélni. Festő vagyok. Több mint 140.000 képet festettem. Néhány festményemről őszintén érzem, hogy egyáltalán nem jó. De a legnagyobb meglepetésemre néhányan határtalanul csodálják ezeket a festményeket, és úgy érzem, hogy őszinték a csodálatukban és az ítéletükben. Úgy érzem, hogy a mennyiségre ugyanúgy szükség van, mint a minőségre. Elég gyakran megyek bevásárlóközpontba. A bevásárlóközpontban rengeteg különböző élelmiszer van, és azt választhatom, amire szükségem van, vagy amit akarok. Ha a bevásárlóközpontban csak egyetlen dolog lenne, akkor csalódott lennék – sok más vásárlóval együtt. Tehát a mennyiségnek és a minőségnek együtt kell járnia.
A madaraknak nagyon különleges jelentősége van, a szabadságot testesítik meg. Látunk egy madarat az égbolton repülni, és az a saját belső szabadságunkra emlékeztet bennünket. Mindannyiunkban van egy belső valóság, amit léleknek nevezünk. A lélek madárként szárnyal a Végtelen égboltján. Az égen repülő madarak saját lélekmadarunkra emlékeztetnek minket, amely a Végtelen égbolton repül.
Úgy érzem, hogy amikor az emberek a munkáimat nézik, és békére lelnek bennük, ez segít nekik, hogy saját lelkük tulajdonságait felszínre hozhassák, megnövelve ezzel önnön bölcsességüket és boldogságukat.”
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja