Hogy a béke arany álmát
Teljessé tedd,
Szolgálj önzetlenül,
És szeress feltétel nélkül.
Egy szanjászí Amerikában
Szvámí Vivékánanda, a nagy indiai hős, a világi örömökről lemondó vándorszerzetes, azaz szanjászí, Amerikába ment, hogy a spiritualitásról prédikáljon, és India bölcsességét tanítsa a népnek. Mikor 1893-ban Chicagóban felszólalt a Vallások Világparlamentjében, egyik napról a másikra híres lett.
Ennek a kiemelkedő spirituális alaknak sok barátja és csodálója volt. Egy napon barátai és csodálói közül néhányan elmentek a házába, hogy kérdéseket tegyenek fel az indiai filozófiával és spiritualitással kapcsolatban. A válaszok mélyen megindították őket. Mire hazaindultak, már majdnem éjfél volt.
Miután elmentek, Vivékánanda Indiára gondolt, az ő szegény Indiájára, és különösen Bengália Anyára. „Én most megyek, és lefekszem az ágyamba. De sok ezer ember van, aki ma éjjel ágy nélkül marad, aki szegénységtől sújtottan az utcán fog aludni – gondolta magában. – Nekem itt van ez a meleg, kifejezetten kényelmes ágy. De egykor a világi örömökről lemondó szerzetes voltam. Most is az vagyok. Az utcákat jártam élelem és minden nélkül. Időről időre most sincsen élelmem és ruhám. Szűkölködöm.
Isten gazdagsággal áld meg, a barátaim pedig vendégül látnak az otthonukban. Még ezt a gyönyörű lakást is nekem adták. Valójában nagy luxusban élek. Pár perc múlva lefekszem egy kényelmes ágyba, a testvéreim Bengáliában mégis az utcán alszanak.
Vérzik értük a szívem. Nem teljesítettem a feladatomat. Segítenem kell szegény indiai testvéreimen. Meg kell mentenem az életüket. Meg kell világosítanom őket, fel kell ébresztenem a tudatukat. Oly sok a tennivaló. Mit keresek itt? Pihenésre van szükségem, de nem fogok a heverőn aludni. A földön alszom.”
Letekerte a turbánját, és kiterítette a földre derékaljnak. Korán reggel, amikor az egyik barátja, a lakás tulajdonosa feljött, hogy meghívja őt reggelire, látta, hogy ez a nagy indiai hős ott fekszik a földön.
– Mi bajod? – kérdezte.
– Ezer és ezer testvérem az utcán tölti az éjszakát – válaszolt az indiai. – Hogy alhatnék kényelmes ágyban? Képtelen vagyok rá, amíg nem teszek értük valamit. Kötelességem, hogy Istent szolgáljam a szegényekben és a rászorulókban. A kényelmes élet tehát nem való nekem. A szolgáló élet, az odaadó és elkötelezett szolgálat élete, az való nekem. A szolgálat a célom, a szolgálat életem tökéletessége.
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja