Kérdés: Hogyan növelhetjük meg a törekvésünket, vagy, ahogy te hívod: „az Isten iránti éhséget”?
Sri Chinmoy: Ami a legfontosabb, hogy megpróbáljunk egy őszinte éhséget kifejleszteni Isten szeretete, Isten könyörülete és Isten áldásai iránt. Két módon növelhetjük meg belső éhségünket. Az egyik út az, hogy Istenért úgy sírunk, mint ahogy egy gyámoltalan gyermek sír az anyja után. A másik lehetőség, hogy cselekedeteinket Istennek ajánljuk, miközben egy örömteli hozzáállást tartunk fent. Mindkét módon a kereső valódi belső fejlődést érhet el.
Kérdés: Mi a különbség a vágy és a törekvés között?
Sri Chinmoy: A vágy egy vad tűz, mely éget és éget, és végül felemészt minket. A törekvés egy izzó láng, mely titokban és szent módon felemeli a tudatunkat, és végül felszabadít minket. A Legfelsőbb iránti szomjúság törekvés. A legalacsonyabb iránti szomjúság megsemmisülés. A vágy elvárás. Ha nincs elvárás, nincs csalódás. A vágy megölésével valódi boldogságot teremtünk. A törekvés önátadás. Az önátadás az ember tudatos egysége Isten Akaratával.
Kérdés: Miként használhatjuk ki jobban a külső időnket, hogy elősegítsük belső törekvésünket?
Sri Chinmoy: Kereső vagy. Mikor imádkozol, koncentrálsz és meditálsz, érezned kell, hogy minden másodperc végtelenül fontosabb, mint, ahogy azt korábban gondoltad, mielőtt beléptél volna a spirituális életbe. Ezt a másodpercet használhatod vagy meditációra, vagy pletykálkodásra, vagy tisztátalan és istentelen gondolatok dédelgetésére.
Kérdés: Van valami konkrét mód a megvalósítás meggyorsítására?
Sri Chinmoy: Igen, van rá konkrét mód, úgy hívják, hogy tudatos törekvés. Isten legyen az első. A törekvésnek, a belső sírásnak a testből, az életerőből, az elméből, a szívből és a lélekből kell jönnie. A lélek természetesen mindig is törekedett, azonban a fizikai, a vitális, a mentális és a pszichikai lényben ennek még tudatosulnia kell. Ha lényünk minden részében tudatosan törekszünk, akkor képesek leszünk gyorsabban elérni a felszabadulást.
Kérdés: Hogyan törekszünk?
Sri Chinmoy: Helyes koncentrációval, megfelelő meditációval és célravezető kontemplációval törekszünk. A törekvés az imát és a meditációt is magában foglalja. Nyugaton, nagyon sok szent volt, akik nem törődtek a meditációval; ima által valósították meg Istent. Aki imádkozik, érez egy belső sírást, hogy Istent megvalósítsa, és aki meditál, érzi, hogy szükséges Isten Tudatát saját lényébe lehozni. Az ima és a meditáció között az a különbség, hogy amikor imádkozom, akkor én beszélek, és Isten hallgat, amikor pedig meditálok, akkor én hallgatok, miközben Isten beszél.
A törekvés vezeti az embert az Isten-tudahoz.
A törekvés a belső kiáltás, a felszálló láng. A törekvés jelen van utazásunk elején, s ott van utazásunk végén. Utazásunk nem egy közönséges, földi, emberi utazás. Ez egy isteni utazás, így nincs sem kezdete, sem vége. Ez egy születés és halál nélküli utazás. Ennek az utazásnak célja van, mégsem áll meg egyetlen célnál sem, mert felismerte, hogy a ma célja csupán a holnapi utazás kiindulópontja. Ha már egyszer elkezdtünk őszintén és tudatosan törekedni, akkor megérezzük, hogy az Örökkévalóság útján haladunk, és örökre ezen az úton fogunk menni, miközben fényt kapunk és fényt érünk el, egyre több fényt, mérhetetlenül sok fényt, végtelen fényt. Ezt a fényt fel fogjuk ajánlani a törekvő emberiségnek, hogy világunk a Mennyország Birodalmává váljon.
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja