A Fiú - Sri Chinmoy Jézusnak írt színdarabja

A FIÚ

1. Jelenet

(A Mennyben)

ATYA: Fiam, nagyszerű tervem van! Meg szeretném osztani veled. Le akarlak küldeni a Földre, hogy eljátszd a legjelentősebb szerepet.

FIÚ: Atyám, ez valóban kitűnő ötlet.

ATYA: Tudod, dolgozni a Földért, dolgozni a Föld-tudat átalakulásáért, elképzelhetetlenül nehéz feladat.

FIÚ: De Atyám, nem szeretnék kihagyni egy ilyen ritka lehetőséget! Ezen kívül, nagyon is jól tudom, hogy Te, Atyám, a megfelelő képességgel látod el földi zarándokutamat. Minthogy nem habozok, bármiről legyen is szó, Apám, nem tűrök további késlekedést.

ATYA (széles mosollyal): Fiam, 33 évig leszel a Földön!

FIÚ: Csak 33 évig! Akkor hogyan fogom tudni teljesíteni a feladatom?

ATYA: Fiam, teljesíteni tudod, és fogod. Fiam, a Földön néhány ember sétál, míg mások menetelnek, megint mások pedig futnak. A te esetedben, te nemcsak a leggyorsabban fogsz futni, de a legmagasabban is fogsz manifesztálni. Fiam, a tested csak 33 évig lesz a Földön. De a Tudatod örökkön örökké irányítja majd a Föld-tudatot. Fiam, el fogod mondani a Földnek, hogy te vagy az út, és te vagy a Cél.

FIÚ: Apám, a zavar tengerébe dobtál.

ATYA: Miért, fiam? Hogyan, fiam?

FIÚ: Krisna, Buddha és mások már megelőztek engem, Apám. És biztos vagyok benne, hogy távozásom után sokan lépnek majd a helyembe. Ez esetben hogyan mondhatnám a világnak, hogy én egyedül vagyok az út és a Cél?

ATYA: Fiam, amikor azt mondtam, hogy te, valójában a törekvést értettem alatta. Amikor azt mondtam, hogy te, valójában az üdvösséget értettem alatta. Te megtestesíted a törekvést, az utat. Te megtestesíted az üdvösséget, a Célt. Te vagy a törekvés és te vagy az üdvösség, aki szolgálsz Engem, manifesztálsz Engem és beteljesítesz Engem a Földön. Fiam, érthető már a filozófiám?

FIÚ: Több, mint érthető. Szükségtelen mondanom, hogy a Könyörületed az, ami ilyen jól megértette velem.

ATYA: Örülök, hogy megértettél. Örülök, hogy ki fogsz nyilatkoztatni Engem a Földön. Örülök, hogy ki fogsz nyilvánítani Engem a Földön. Örülök, hogy be fogsz teljesíteni Engem a Földön. Emlékezz rá, hogy az Én eszközöm vagy. Nimitta matram bhava savyasachin.

FIÚ: Apám, milyen nyelven szóltál? Igazán furcsán hangzik, mégis olyan elbűvölő.

ATYA: Ah, fiam, nem ismered ezt a nyelvet? Szanszkrit. És amit most mondtam, az a fivéred, Krisna fennkölt megnyilatkozása. Azt mondta legkedvesebb tanítványának: “Ó, Ardzsuna, legyél a puszta eszközöm”. Te is mondani fogod majd legkedvesebb tanítványaidnak és szeretteidnek, hogy váljanak isteni eszközökké. Fiam, mondok neked valamit, ami lenyűgöz majd, vagy legalább is szórakoztat. Földi tartózkodásod alatt ellátogatsz a világ azon részére is, ahol az Írásokat szanszkritül oktatják. Sokat fogsz tanulni tőlük. Egy évig leszel a világ azon részén. Nagyon hasznos lesz ez az egy év belső életed számára.

FIÚ: Milyen furcsa a szanszkrit! Milyen édes a szanszkrit! Apám, megkérhetlek, hogy ismételd el, amit az előbb mondtál szanszkritül?

ATYA: Nimitta matram bhava savyasachin.

FIÚ: Köszönöm, Apám. Tudom, csak szerény eszközöd vagyok. Ez minden.

ATYA: Fiam, te ismered a legfelsőbb titkot, és a legfelsőbb titok az alázatosság. Az alázatosságod páratlan győzelemmel fog megkoronázni. Fiam, te megértesz Engem, és én megértelek téged. De a világ félreért majd téged. Azt adod az emberiségnek, amid van, és ami vagy: Szeretetet, Törődést és Részvétet végtelen mennyiségben. A világ mégis csúnyán félreért majd téged. Néhány sötét, istentelen és hihetetlen emberi teremtmény meg fog ölni téged.

FIÚ: Meg fognak ölni! Miért? Hogyan?

ATYA: Miért? Mert tudatlanok. Hogyan? Keresztre fognak feszíteni.

FIÚ: Keresztre feszítenek? Atyám, komolyan beszélsz?

ATYA: Igen, fiam. Sajnos, igen. De fiam, nagyon is jól tudod, hogy csak a test semmisül meg, a lélek nem. A lélek hallhatatlan. A lélek-madár természetesen visszarepül isteni Forrásához, ha a kalitkája széttörik.

FIÚ: Apám, ezek olyan hálátlan emberek!

ATYA: Fiam, a hála még nem született meg a Földön, és nem tudom, hogy valaha is megszületik-e földi talajon. De nem szabad azt hinned, hogy elhagylak keresztrefeszítésed órájában. A benned lévő emberi talán így gondolkodik majd, de nem az isteni. Minthogy emberi inkarnációd lesz, emberi lényként kell viselkedned. Különben nem lesz játék. Különben az emberek minding tátongó szakadékot fognak látni a te tisztaság és fényesség életed és az ő tisztátalanság és sötétség életük között. Ezt észrevéve sosem fogják megpróbálni meghaladni Földhöz-kötött tudatukat. A fénynek alá kell szállnia a sötétségbe. Csak akkor tudja a Fény átváltoztatni és megvilágítani a sötétséget. Nincs más út. Hogy átalakítsd az emberiség tudatát, eggyé kell, hogy váljál az emberiséggel. Az emberiség szerves részévé kell válnod. Az ő szintjükön kell cselekedned, korlátozott értelmüknek megfelelően. Fiam, nincs más út.

Utazásod végén az emberi benned így szól majd: ”Atyám, miért felejtettél el engem?”. Az isteni benned így szól: ”Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekszenek!”. Biztosíthatlak, fiam, a haldokló emberi benned azonnal megvigasztalódik Bennem, gondoskodni fogok róla. A megvilágosodott isteni benned nemcsak halhatatlanná tesz, de felgyorsítja az Én teljes manifesztációmat a Földön.

2. Jelenet

(Mária otthona, angyal érkezik.)

ANGYAL: Mária, Mária, különleges üzenetem van számodra fentről.

MÁRIA: Milyen értelemben különleges?

ANGYAL: Isteni értelemben, megvilágosító értelemben különleges.

MÁRIA: Ah, akkor mondd el, kérlek, mondd el!

ANGYAL: Mária, az Úr növekszik benned.

MÁRIA: Az Úr?

ANGYAL: Az Univerzum Ura.

MÁRIA: Nem hiszek neked! Egyszerűen nem hiszek a füleimnek! Ne kínozz, az Isten szerelmére!

ANGYAL: Kínozlak, Mária?

MÁRIA: Igen. Áradó félelem kínozza a szívemet. Kétség-vulkán kínozza az elmémet.

ANGYAL: Ne félj, nem leszel a félelem martaléka. Ne esküdj hűséget a kétségnek, mert nem leszel a kétség martaléka sem, Mária. Elmondok neked egy titkot: a Végtelent testesíted meg; Örökkévalóság a szíved; Hallhatatlan az életed. Jézust, Isten fiát hordozod magadban, Mária. Ő fogja megváltani az embereket. A világ széltében-hosszában fog uralkodni örökké. Tudni szeretnéd, hogyan?

MÁRIA: Hogyan?

ANGYAL: Nem a kard erejével fogja uralni a világot. Szív erejével és szeretet erejével fog uralkodni.

MÁRIA: Szív-erő és szeretet-erő: ez két különböző dolog?

ANGYAL: Nem, ezek egyek. A szív szeretet. A szeretet szív.

MÁRIA: Végre igazán boldog vagyok! A legfelsőbb üzenetet hoztad el nekem. Mit adhatok érte cserébe?

ANGYAL: Semmit. Csak hidd el, amit mondtam.

MÁRIA: Már hiszek neked! A leghálásabban fogadom az üzenetedet.

ANGYAL: Mária, a legnagyobb jutalmam, hogy elfogadtad az üzenetet. Mária, makulátlan vagy. Nagy vagy. Isteni vagy. Mária, mielőtt elhagylak, másik jó hírt is mondok. Unokanővéred, Erzsébet is várandós.

MÁRIA: Csodálatos, csodálatos! Hamarosan meglátogatom.

ANGYAL: Ez valóban remek ötlet!

(Angyal távozik)

MÁRIA: Ó Uram, nekem adtad szeretett fiadat. Tudatlan nő vagyok. Semmit sem tudok. De azt tudom, hogy Te magad vagy a Megbocsátás, a Részvét és a Szeretet.

(Mária énekel.)

Ah! Egyszerű megtanulni a Legfelsőbb üzenet-Fényét,

Egyszerű végrehajtani sugárzó és beteljesítő Feladatát.

Bennem énekel és táncol most az Ő Nektár-Napja.

Célom és én napozunk Dicsőség-Égboltján.

3. Jelenet

(Erzsébet otthona. Mária érkezik.)

ERZSÉBET: Mária, Mária, hallottam a jó hírt! De nem is szabad többed Máriának hívnom téged. Ezután csak Anyának, a Legfelsőbb Úr Anyjának foglak hívni. Áldott és páratlan vagy a nők között. Áldott és páratlan a fiad a férfiak között.

MÁRIA: Áldjon meg, áldja meg kis szívemet az isteni Anya, az univerzum Anyja. Irányítsa az Ő Egyetemes Tudata alázatos életemet. Világosítsa meg az Ő Transzcendentális Fénye csekély világomat.

ERZSÉBET: Efelől biztosíthatlak. Az univerzum Anyja beteljesíti minden vágyadat, és még többet is.

MÁRIA: Köszönöm. Köszönöm. Ah, majdnem elfelejtettem megkérdezni tőled a legfontosabb dolgot. Az angyal azt mondta nekem, hogy te is egy isteni gyermekkel vagy áldott. Igaz ez?

ERZSÉBET: Igen, igaz. De az enyém nem mérhető a tiédhez. Ez nem azt jelenti, hogy irigység költözik a szívembe. Nem, sosem engedem meg az irigységnek, hogy elsötétítse szívem ajtaját. A fiam a te fiad legfelsőbb eljövetelének hírnöke lesz. Az én fiam fogja megmondani a világnak, kicsoda a te fiad. Az én fiam fogja biztonságosan vezetni a világot a te fiadhoz, a Legfelsőbb Lakhelyéhez. Ő a te fiad, de az én Uram lesz. Az én Legfelsőbb Uram lesz. Ő lesz a Mindenem.

(Erzsébet énekel.)

Emberré lett az Isten,

Imádom az Arcát.

Kék-arany Szeretete

Az én Mennyhez kötődő versenyem.

MÁRIA: Ó Istenem, kérlek teljeítsd három kívánságomat. Mindig úgy szeretnék a fiamra tekinteni, ahogy Erzsébet tekint. Mindig úgy szeretnék a fiam iránt érezni, ahogy Erzsébet érez. Mindig olyan nagy becsben akarom a fiamat tartani, amilyen nagy becsben Erzsébet tartja.

4. Jelenet

(Názáret. József az ács álmot lát. Angyal érkezik.)

ANGYAL: József, te vagy a legszerencsésebb ember a Földön. Feleséged Mária hamarosan gyermeket hoz a világra.

JÓZSEF: Egy pillanat, Angyal! Amit mondasz, az abszurd. Először is, nem vettem még feleségül Máriát. És ha igaz, hogy gyermeket vár, iránta érzett mély szerelmem ellenére sem szállok szembe a könyörtelen nyilvános bírálattal, hogy feleségül veszem. Végül is, ki akarja magát ilyen botránynak kitenni?

ANGYAL: Mária gyermeke isteni gyermek lesz. Feleségül kell venned. Mivel az Úr legkedvesebb fiáról van szó, az ő istenisége könnyűszerrel félresöpri az összes emberi törvényt és elvet. Figyelmeztetlek, József, ne légy bolond! Fogadd el Máriát. Vedd őt feleségül. Érezd őt teljesen a magadénak. A fiad neve Jézus lesz. Üdvösséget jelent. Az ő fia a te fiad is, Izrael Királya lesz. Megvilágítja majd az egész világot.

JÓZSEF: Meghajlok mély bölcsességed előtt, Angyal. Mária és én egyek és elválaszthatatlanok leszünk. De, tudod, én csak egy egyszerű, őszinte és alázatos ember vagyok

ANGYAL: József, kedvelem az egyszerűségedet, szeretem az őszinteségedet és imádom az alázatosságodat.

JÓZSEF: Angyal, szeretnék kérdezni valamit. Kérlek, adj őszinte választ. Milyen gyakran látod Istent?

ANGYAL: Csak nagyon ritka alkalmakkor látom Istent.

JÓZSEF: Az volt a benyomásom, hogy naponta találkozol Istennel.

ANGYAL: Ó, nem. Mi angyalok nem vagyunk olyan szerencsések, mint a kozmikus istenek. Ők tényleg naponta látják Istent.

JÓZSEF: Mit csináltok te és az angyaltársaid valójában?

ANGYAL: Sokféle dolgot csinálunk, Istennek és az embereknek egyaránt. Lehozzuk Isten üzenetét a kozmikus istenektől, és felajánljuk a törekvő emberi lényeknek. Titokban lelkesítjük az embereket mély inspirációval, és meggyújtjuk a törekvés lángját bennük.

JÓZSEF: Magyarázd el nekem tisztán, amennyiben lehetséges, hogy ti angyalok valójában kik is vagytok.

ANGYAL: Mi Isten erős Szeretetéből és az ember legfőbb ígéretéből vagyunk.

JÓZSEF: Milyen nagyszerűek vagytok!

ANGYAL: Tévedsz, József. Inkább azt mondd, milyen szerencsések vagyunk. Isten kinevezett minket, hogy szolgáljuk Őt az emberben. Az ember öntudatlanul könyörög nekünk, hogy mutassuk meg neki az utat Isten Transzcendentális Lakhelyéhez.

JÓZSEF: Bocsánat, hogy eltértem a tárgytól.

ANGYAL: Ez teljesen rendben van.

JÓZSEF: Tényleg úgy gondolod és érzed, hogy a fiam, Jézus, Izrael Királya lesz?

ANGYAL: Nem gondolom, nem érzem! Tisztán látom, hogy a fiad, Jézus, Izrael Királya lesz. És még többet is. Ő lesz az egész világ isteni Uralkodója. És örökké irányítani fogja a Föld-tudatot szeretet-erejével. (József összeteszi a kezeit, és meghajol az angyal előtt. Az angyal megáldja őt.) Áldja meg Isten, minden jó alkotója, a te odaadó szívedet.

5. Jelenet

(Istálló Betlehemben)

JÓZSEF: Ó, jaj, ez a város teljesen túlzsúfolt! Az összes fogadó és szálloda tele van. Nincs szoba számunkra. Hamarosan világra hozol egy gyermeket. És, mivel hiszünk Gábriel Angyalnak, minden kétséget kizáróan mondhatjuk, hogy a gyermek az egész világ Ura lesz. Mégis, mit itt csak koldusok vagyunk, és a koldusok nem válogathatnak. Elégedjünk meg ezzel az istállóval, amit szállásul adtak. Ó jaj, itt tartják a marhákat, és a fiunk is itt fog megszületni egy-két napon belül. Szükségtelen mondanom, hogyha megszületik a gyermekünk, jászolba kell fektetnünk, a tehenek és ökrök közé. Valóban, ez a sors legfelsőbb iróniája – hogy az Univerzum Ura földi tartózkodását állatokkal és alázatos teremtményekkel kezdi. Igazán aggódom!

MÁRIA: Minden rendben lesz. Ne temesd magad felesleges aggodalmakba. A Legfelsőbb Urunk mindig kegyes!

6. Jelenet

(Késő éjjel van. Néhány pásztor terelgeti bárányait a földeken, Betlehem közelében.)

ELSŐ PÁSZTOR: Nézzétek, nézzétek, kedves barátaim! Milyen fényes és erőteljes fényt látni az égen!

MÁSODIK PÁSZTOR: Nézzétek, nézzétek! Az Úr angyala közeledik felénk.

HARMADIK PÁSZTOR: Nézzétek, az angyal előttünk áll!

EGYÜTT A PÁSZTOROK: Ó jaj, ismeretlen félelem markolja a szívünket!

ANGYAL: Ó kedves, egyszerű és őszinte pásztorok, felejtsétek el alaptalan félelmeteket. Nagy örömhírrel jöttem hozzátok. Ma, éppen ma született meg a Megváltó. Betlehemben született, meglehetősen közel hozzánk. Az újszülött isteni gyermek egy fogadó istállójában fekszik. Ő a Krisztus, az Úr, a felkent Király. Nézzetek fel, és lássátok, mit csinálnak angyaltársaim.

EGYÜTT A PÁSZTOROK: Ah, táncolnak, dicsőítenek és énekelnek: ”Dicsőség a Magasságban Istennek, és a Földön, békesség a jóakaratú embereknek.” Csodálatos, csodálatos! Siessünk Betlehembe, hogy láthassuk ezt a gyönyörű csodát.

(Mindenki távozik a színről.)

7. Jelenet

(Heródes Király Palotája)

HERÓDES: Kibírhatatlan! Elképzelhetetlen! Lehetetlen! Nem engedem senki másnak, hogy Király legyen! Én vagyok a Király, az egyetlen Király Júdeában! A papok és írástudók azt mondták nekem, hogy ez a kisgyermek Betlehem Királya lesz. Biztos akarok lenni benne, hogy igaz-e, hogy Betlehemben van. Ha igen, akkor megölöm. Visszaküldöm Istenhez. Én maradok a Király, mindvégig, amíg élek a Földön!

(Három bölcs ember érkezik)

HERÓDES (üdvözli őket): Annyira örülök, hogy látlak benneteket. Sokat hallottam rólatok. Ti hárman kivételesen bölcs emberek vagytok. A távoli Keletről jöttetek. Tanulmányoztátok a csillagokat, és én megértettem, hogy a csillag elvezet titeket az új Királyhoz. Kérlek, menjetek és látogassátok meg az isteni gyermeket, majd gyertek vissza, adjatok róla hírt nekem is. Akkor én is elmegyek hozzá személyesen, és imádni fogom.

(A három bölcs ember távozik)

8. Jelenet

(Mária és József a fogadóban)

MÁRIA: József, mondtam, hogy ne aggódj. Most van egy szép szobánk a tágas fogadóban. Már nem vagyunk az istállóban. Te és én itt már könnyen gondját tudjuk viselni isteni gyermekünknek.

JÓZSEF: Mária, igazad volt. Igazad van. Mindig igazad van.

MÁRIA: Amire neked és nekem szükségünk van, az a türelem. Ennyi az egész.

(Belép a három bölcs ember.)

BÖLCS EMBEREK (meghajolnak a gyermek előtt): Ó Király, Ó világ Ura, ma nem a Földön vagyunk. Most az örömök hetedik mennyországában vagyunk. Semmi isteni ajándékot nem tudunk felajánlani neked. Kérlek, fogadd el földi ajándékainkat, aranyat, tömjént és mirhát.

JÓSZEF: Ó, isteni vendégek, kérlek, töltsétek itt az éjszakát.

BÖLCS EMBEREK: Köszönjük József, nagyon kedves tőled.

(Mária enni ad nekik. Aludni térnek a szoba egyik sarkába, József a másikba, Mária és a gyermek a harmadik sarokba. Pár perc után isteni hang ébreszti fel a három bölcs embert.)

HANG: Menjetek haza. Ne menjetek vissza Heródeshez.

(A három bölcs ember távozik.)

(Angyal érkezik, és felkelti Józsefet és Máriát.)

ANGYAL: József, neked, a feleségednek és a gyermeketeknek azonnal el kell indulnotok Egyiptomba. Különben Heródes hamarosan megtalálja itt a kisdedet, és megöli.

(Mária a karjába fogja a gyermeket. Mind távoznak.)

9. Jelenet

(Jézus, Mária és József otthon Názáretben.)

JÉZUS: Anya, anya, mi az ott az égen?

MÁRIA: Az a Hold.

JÉZUS: A Hold! Olyan gyönyörű!

MÁRIA: Te sokkal szebb vagy, gyermekem.

JÉZUS: Nem, nem vagyok. Anya, el akarok menni a Holdért, és le akarom hozni.

JÓZSEF: Nem kell elmenned a Holdhoz. Ő fog eljönni hozzád.

JÉZUS: Miért?

JÓZSEF: Hogy játsszon veled.

JÉZUS: Velem! Milyen kedves! (Józsefhez) Tudod, Apám, álmaimban látok néhány nagyon gyönyörű embert. Ők jönnek, és játszanak velem. Nagyon szeretnek engem.

MÁRIA: Tudod, hogy kik ők?

JÉZUS: Nem, Anyám, de nagyon szeretnek engem. Ők a legjobb barátaim.

MÁRIA: Őket angyaloknak hívják.

JÉZUS: Angyalok, angyalok! De Anyám, nem látom őket napközben. Hol rejtőzködnek napközben?

MÁRIA: Napközben az égben rejtőzködnek.

JÉZUS: Ah, felrepülök az égbe, és megkeresem őket.

MÁRIA: Nem kell repülnöd és megkeresned őket. Ők maguk fognak hozzád jönni. Egyikük azt mondta nekem és apádnak, hogy te Isten szeretett fia vagy.

JÉZUS: Mit értett ez alatt?

MÁRIA: Azt értette, hogy az Urunk, aki a Mennyben lakik, téged szeret a legjobban. Te vagy a kedvence.

JÉZUS: Én vagyok, én vagyok Isten kedvence? Akkor mennem kell, hogy lássam Őt. Kérlek, vigyél el a Házához.

MÁRIA: Holnap elviszünk az Úr Templomába, a Moriah hegyre.

JÉZUS: Köszönöm, Anyám. Holnap megyek, és látni fogom az Úr Házát. Holnap látni fogom az Urat. Köszönöm, Anyám, köszönöm.

10. Jelenet

(Názáret, pár évvel később. József nagyon beteg. Mária ápolja.)

JÓZSEF: Mária, megüzented Jézusnak a betegségemet?

MÁRIA: Igen, meg. Két hónappal ezelőtt, amikor a betegség kezdte ellepni testedet, megkértem egy Indiába induló karavánt, hogy értesítsék Jézust a betegségedről.

JÓZSEF: Mennyi idő alatt ér egy karaván Indiába?

MÁRIA: Legalább három hónap.

JÓZSEF: Ó jaj, még ha hallott is betegségemről, és, még ha el is indult Indiából…

MÁRIA: Kérés nélkül is azonnal hazaindult volna, ha hallott volna a betegségedről.

JÓZSEF: De, kedvesem, három hosszú hónapba telik, míg hazaér. Jól tudod, hogy földi napjaim meg vannak számlálva.

MÁRIA: Nem, nem értek egyet veled. A Földön kell maradnod mindaddig, míg szeretett fiunk vissza nem jön.

JÓZSEF: Ki nem szeretné azt? De élet-csónakom gyorsan süllyed. Jézus, szeretett fiam, a csónakom süllyed, de a te csónakod hamarosan a Föld kínzó és gyötrő partja és a Menny örökkön növekvő Gyönyör partja között fog közlekedni. Nézni fogom a Mennyből lelkem határtalan büszkeségével, ahogy fehér-vörös csónakod az én örökkön-felülmúló Túlvilágom partja felé hajózik. Jézus, fiam!

(József lehunyja szemét és meghal.)

11. Jelenet

(Benáresz. Vallásos tudományok iskolája. Néhány diák, Jézust is beleértve, félkörben ülnek.)

TANÁR: Ma valami újat tanítok nektek. Már megtanítottam nektek a Chandi-t és a Joga Vashishta-t. Ma új könyvet kezdek, a Bagavad Gítát, a Magasztos Szózatát. A Gíta a mi Bibliánk. Nos, kedves Jézus, biztos vagyok benne, hogy olvastad a Bibliádat. A mai nappal kezdve a mi Bibliánkat fogod tanulmányozni. Jézus, te jó ég! Mi a bajod? Miért vagy olyan szomorú és levert? Valami bajod van? Történt valami?

JÉZUS: Semmi különleges, uram.

TANÁR: Mondd meg nekem, mondd meg, hogy mi nyomja a szívedet.

JÉZUS (könnyekre fakad): Híreket kaptam otthonról, hogy az apám meghalt.

TANÁR: Az apád! Mikor? Hol?

JÉZUS: Három és fél hónapja meghalt az apám. Izraelben halt meg. Uram, nagyon jóságos voltál hozzám. Nagyon hálás vagyok érte. Több Hindu írást tanítottál meg nekem hatalmas szeretettel és törődéssel. De sajnos, holnap haza kell mennem.

TANÁR: Hogyan mész haza, fiam?

JÉZUS: Ugyanúgy, ahogy idejöttem. Karavánnal jöttem Indiába, és egy másik karavánnal megyek haza. Holnap indulok. Egy éve vagyok már Indiában. Itt mindenki nagyon kedves volt hozzám. Magammal viszem India szeretetét, India törődését, India részvétét, hogy az én embereimnek adjam.

TANÁR: Édes fiam, diákok ezrei tanultak a kezeim alatt, de senki sem volt hozzád fogható. Te igazi lángelme vagy. Páratlan vagy. Ma nagyon szenvedsz apád elvesztése miatt. Mennyire szeretném, ha vigaszt nyújthatnék számodra. Ah, remek ötletem támadt. Felolvasok pár verset a Gítából:

Vasamsi jirnani yatha vihaya

Navani grhnati naro ‘parani

Tatha sarirani vihaya jirnany

Anyani samyati navani dehi

{Ahogy az ember leveti az elnyűtt ruháit, és újat vesz fel, úgy a megtestesült lélek is leveti az elnyűtt testet, és új alakba öltözik a manifesztációhoz}

Nai ‘nam chindanti sastrani

Nai ‘nam dahati pavakah

Na cai ‘nam kledayanty apo

Na sosayati marutah

{A fegyverek nem hasíthatják ketté a lelket. A tűz nem égetheti meg a lelket. A víz nem áztathatja el a lelket. A szél nem száríthatja ki a lelket.}

Szeretnétek velem szavalni?

JÉZUS: Természetesen. Nagyon boldog és hálás leszek, ha csatlakozhatok.

(A tanár és Jézus együtt szavalnak. A többi diák feszült figyelemmel hallgatja. Jézus szeme örömtől ragyog.)

JÉZUS: Uram, nagyon hálás vagyok neked. Ezek az isteni szavak a Gítából teljesen megvigasztalták a szívemet.

TANÁR: Mindig láttam és éreztem valami különlegeset benned. Kifelé senkinek sem mondtam, de te vagy a legkedvesebb diákom. Nagyra becsülöm az őszinteségedet, az alázatosságodat és a tisztaságodat. Jézus, mivel nem tudod velem tanulni a Gítát, szeretnék mondani neked valamit, ami kétségtelenül inspirálni fog. Tudod, hogy a Gíta eszmecsere az Úr Krisna és legkedvesebb tanítvány-barátja, Ardzsuna között. Az Úr valami különlegeset tanított a tanítványának. Azt mondta, hogy Isten a valódi cselekvő. Az emberi teremtmények pusztán eszközök. Akár a Földön, akár a Mennyben vagyunk, Isten az, aki cselekszik bennünk és általunk. Mi pusztán eszközök vagyunk: Nimitta matram bhava savyasachin.

JÉZUS: Hallottam ezt már ezelőtt. Hallottam ezt már máshol is. Ó jaj, nem emlékszem. (szünet után) Ah, tudom! A Legfelsőbb Atyám mondta nekem ezt a mantrát, mielőtt elhagytam a Mennyet.

(A diákok nevetésben törnek ki)

EGY DIÁK (gúnyos hangnemben): A Legfelsőbb Atyja a Mennyben! Ki más? Te bolond, hogyan emlékezhetnél rá, mi történt a Mennyben? Mától már nem a mi Jézusunk vagy, hanem a képzelet Királya.

TANÁR: Csirkefogók, csönd legyen! Csendben rejtsétek el a tudatlanságotokat. Mi olyan különös a Mennybéli létezésre emlékezésben? Ti bolondok még nem olvastátok a Gítát. Ezért viselkedtek esztelen birkákként. A Gítában az Úr érthetően elmondja, hogy mindenki sok-sok inkarnáción megy keresztül. Ez nem az első és utolsó életünk. A Gítában az Úr mindent elmond Ardzsunának a korábbi inkarnációiról.

EGY DIÁK: A mi Úr Krisnánk tehet ilyen dolgokat. Hiszünk Krisnának. De ami Jézust illeti, a képzelet Királyát, lehetetlen, hogy úgy viselkedjen, mint az Úr Krisna.

TANÁR: Ti bolondok! Ma a képzelet Királyának hívjátok Jézust. Gúnyt űztök belőle, de mondom nektek, egy napon megtudjátok, ki is ő valójában. A ti képzelet-Királyotok nemcsak Izrael Királya lesz, de a világ Királya is. A szívem azt súgja, ő nem közönséges halandó, mint mi. Ő a világ-megváltó. Ő egy másik Krisna.

(Jézus jön, és alázatosan megérinti tanára lábát)

JÉZUS: Uram, nagyon hálás vagyok.

TANÁR: Ma megérinted lábamat szíved mély alázatával. Hamarosan nemcsak én, de az egész világ érinti meg a lábadat, és imád téged.

12. Jelenet

(Keresztelő Szent János egyedül a Jordán folyónál)

JÁNOS: Ezt a világot nem nekem szánták. Beteg vagyok tőle. Újra és újra mondok valamit az embereknek, de ők mégsem hisznek nekem. Csak azért jönnek, hogy zavarjanak és bosszantsanak. Megmondtam nekik, hogy nem én vagyok a Messiás. Nem vagyok Illés. Nem vagyok Próféta. Azt kérdezik tőlem, akkor miért keresztelem meg az embereket? Azt mondom nekik, hogy az Úr parancsolta fentről, hogy kereszteljek. Azt is mondom nekik, hogy én csak vízzel keresztelek, de utánam hamarosan valaki a Szentlélekkel fog keresztelni. Én a közelébe sem érhetek. Nem vagy arra sem méltó, hogy kioldjam a saruját.

(Néhány tanítvány érkezik.)

TANÍTVÁNY: Mester, kihallgattunk. Azt mondtad, hogy a saruját sem vagy méltó kioldani. Ki ez a nagy ember? Senki sem lehet nálad hatalmasabb.

JÁNOS: Gyermekek, lehet és van is nálam hatalmasabb ember, ő Jézus. Én csak a pusztába kiáltó hang vagyok. Megpróbálok egyenes utat törni az Úr Jézusnak.

TANÍTVÁNYOK: Mester, azt gondolsz, amit akarsz. Azt mondasz, amit akarsz. Tőlünk függ, hogy elhisszük-e, vagy sem. Senkinél sem vagy alábbvalóbb.

JÁNOS: Ti hihetetlen bolondok! Butaságotok állandóan fájdalmat okoz nekem. Ah, nézzétek, nézzétek! Gyorsan közeledik felém. Ott van Isten Báránya. Ott van Isten Fia. Ott van az egy, akiről mindezidáig beszéltem.

(Megérkezik Jézus)

JÉZUS: Szeretném, ha megkeresztelnél, János.

JÁNOS: Ó, Jézus, hogyan keresztelhetnélek meg? Tudom, ki vagy. Te vagy Isten Fia. Te vagy az Ő szeretett Fia.

JÉZUS: Ne törjük meg a hagyományt. Csináljunk mindent a szokás szerint. Neked kell megkeresztelned. Felismertél engem. Ezért, János, istenien nagy vagy. Előkészítetted számomra az utat. Ezért legfelsőbben jó vagy. Anyád, Erzsébet is istenien nagy és legfelsőbben jó volt, mivel felismert és rendkívül lelkesítette anyámat még a születésem előtt.

JÁNOS: Ó, Isten Fia, anyámat és engem a saját transzcendentális nagyságodon és egyetemes jóságodon keresztül látsz. Már csak egy dolgot kell megtennem a Földön, mégpedig hogy összes tanítványom lábaidhoz helyezzem, ahogy magamat is lábaid elé helyezem.

(Megérinti Jézus lábát.)

TANÍTVÁNYOK (megdöbbenve): Te megérintheted a lábát, de mi nem fogjuk. Lehet Ő nagyobb nálad a te szemszögödből, de nekünk nem lesz közünk hozzá. Folyamatosan neked ajánljuk fel hűségünket. Te vagy a Mesterünk, az egyetlen Mesterünk.

JÁNOS: Bolondok. Csak a Legmagasabbhoz szabadna hűségesnek lennetek. Csak a legjobbnak kéne a Mestereteknek lennie. Ennél többet is akarok mondani. Nem vezetlek benneteket olyanhoz, aki csak egy kicsit jobb nálam. Mindnyájatokat az egyetlenhez vezetlek és irányítalak, akinek a nagysága nem más, mint Isten-nagyság, akinek a jósága nem más, mint Isten-jóság. Még egyszer és utoljára mondom nektek, járjatok a kedvébe, hogy Istennek, az Atyának a kedvébe is járjatok. Szolgálni őt annyi, mint szolgálni Istent, az Atyát. Ő a Menny leggyönyörűbb virága, és a Föld legtáplálóbb gyümölcse.

JÉZUS (János tanítványaira mosolyog): A ti nevetek az Úr örökké-megvilágító és örökké-beteljesítő Víziója. Ó, János gyermekei, mélyen meghatódtam példátlan hálátoktól Mesteretek iránt. Mesteretek a Legvégső Valóság Vízióját látta. Szükségtelen mondanom, hogy ő vezetni, irányítani és tökéletesíteni fog benneteket utatokon a transzcendentális Célhoz. Szívem mélyen csodálja szereteteteket nagyszerű Mesteretek iránt. Lelkem őszintén csodálja Mestereteket megingathatatlan szeretetéért az Igazság iránt.

13. Jelenet

(Jézus és Mária otthon.)

JÉZUS: Anyám, bocsánatodért esedezem.

MÁRIA: Fiam, semmi rosszat nem tettél. Miért kéred a megbocsátásomat?

JÉZUS: Anyám, tegnap az esküvőn szükségtelenül goromba voltam hozzád. Mikor kifogytak a borból, kértél engem, hogy tegyek valamit. Olyan ellenséges voltam veled. Azt mondtam ”Asszony, mit számít az neked vagy nekem? Még nem jött el az én órám.”

MÁRIA: De végtére is hallgattál rám. Szóval miért lennék elégedetlen veled? Fiam, borrá változtattad a vizet. Micsoda csoda! Jézus, ez volt az első csodád. Biztos vagyok benne, hogy még sok csodát teszel. De annyit elmondhatok, fiam, hogyha ötven csodát teszel a külső világban, akkor ötvenezer csodát fogsz tenni a belső világban. Minden belső világbeli tevékenységedről tudni fog isteni Atyád a Mennyben, és egyszerű lelkem a Földön. Jézus, tegnap az esküvőn arra kértem a szolgákat, hogy hallgassanak rád. Ma az egész világtól kérem, hogy hallgasson rád, és biztosan hallgatni is fog.

JÉZUS: Túl nagyra tartasz, Anyám.

MÁRIA: Fiam, természetfölötti nagyságod nemcsak messze túl van a tapasztalataim területén, de messze túl van képzeletem szárnyalásánál is.

JÉZUS: Tudom, Anyám. Csak azt szeretnéd, hogy isteniségem előtérbe jöjjön. Én vagyok a nap. Te vagy a Hold. Én felkelek; ezért te vidáman és feltétel nélkül elrejted magad. Mostantól úgy döntöttél, hogy a háttérben maradsz. Ilyen a te szereteted irántam. Ilyen a te egységed velem. Anyám, egy napon jóllehet nagy leszek. De te jó vagy. Számomra a nagyság nem mérhető a jósághoz.

14. Jelenet

(Jézus és tanítványai.)

JÉZUS: Lázár, kedves barátom, már nem vagy velünk. Ó Lázár lelke, neked ajánlom szívem határtalan háláját, mert te vagy az, aki segítesz nekem felfedni Isten Dicsőségét. Márta, Mária, kedveseim, elmegyek házatokhoz, hogy felélesszem halott bátyátokat. Gyermekeim, menjünk Júdeába.

TANÍTVÁNYOK: Júdeába! Miért? Elfelejtetted, hogy néhány napja még meg akartak kövezni?

JÉZUS: Ne aggódjatok. Tudom, ki vagyok. Ez alkalommal látni fogják a fényemet. Kedves barátom, Lázár, 4 napja halt meg. Atyám azt kívánja, hogy menjek Lázárhoz, és élesszem fel.

TANÍTVÁNYOK: De mostanra már eltemették. Mit tehetnél már?

JÉZUS: Én semmit sem teszek. Én semmit sem tettem. Semmit sem fogok tenni. De Atyám tett, tesz és fog tenni mindent általam.

TANÍTVÁNYOK: Uram, dicsőítünk téged. Dicsőítjük Atyádat. Te Atyáddal maradsz. Mi veled maradunk, Atyánk.

JÉZUS: Még mindig vannak köztetek páran, akik nem hisznek nekem. Ha életre keltem Lázárt, hitük nőni fog. Hálás vagyok Lázárnak. Hálás vagyok a hitetleneknek, mert segítenek nekem kinyilvánítani Isten Dicsőségét itt a Földön. Menjünk, ne késlekedjünk. Menjünk, vigyünk örömöt a gyászoló családnak.

15. Jelenet

(Jézus a Hegyen. Mély transzban van. Belép az Atya. Jézus arca sugárzik.)

ATYA: Fiam, szeretnék néhány aforizmát felajánlani tanítványaidnak, mint különleges tanácsokat. Tanítványaid valószínűleg kérdezik majd a jelentésüket, ezért elmondom azt is neked. Először, boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyek Országa.

FIÚ: Milyen gyönyörű a tanácsod, Atyám!

ATYA: Azt jelenti, hogy a Gyönyör Országa azok előtt áll nyitva, akik elkötelezték magukat a belső és spirituális élet mellett, és akik mentesek a büszkeségtől.