Gandhi páratlan őszintesége

Mahatma Gandhi utolérhetetlen őszintesége

Egyszer, mikor Mahatma Gandhi fiatal volt, egy barátjának pénzre volt szüksége, és megkérdezte Gandhit, tudna-e neki segíteni.
- Nincs pénzem – mondta először Gandhi. Azután mégis meggondolta magát: – Rendben van, meglátom, mit tehetek.
Gandhi lopott egy aranyat a bátyjától és eladta. A pénzt odaadta a barátjának. Azután borzalmasan érezte magát, hogy lopott.
Az apjának mindig elmondott mindent. Nem volt titka előtte. Annak ellenére, hogy az apja ágyban fekvő beteg volt, Gandhi egy rövidke levelet írt neki: ,,Elloptam egy aranyat a bátyámtól, nagyon el vagyok keseredve. Kérlek, bocsáss meg!”
Mikor az apja elolvasta az üzenetet, felkelt az ágyból. Gandhi félt, hogy meg fogja ütni. De apjának  könnyes volt a szeme. Gandhi azt gondolta, hogy az apja csalódott benne, amiért a saját bátyjától lopott, és ettől még rosszabbul érezte magát. Végül az apja széttépte a papírt és sűrű könnyekre fakadt.
- Apám, soha nem lopok többet – bizonygatta Gandhi. – Ez volt az első és az utolsó alkalom. Kérlek, ne sírj!
Apja mélyen megindulva így válaszolt: – Nem azért sírok fiam, mert elloptál valamit, hanem az őszinteséged miatt. Mindig olyan igazmondó vagy. Soha senkit nem ismertem, aki olyan őszinte lett volna, mint te. Büszke vagyok rád.
Vannak, akik természettől fogva őszinték, és vannak, akik természettől fogva nem őszinték. Áldottak, akik Gandhihoz hasonlóan életük hajnalától kezdve őszinték. De azoknak sem kell és nem is szabad átkozni magukat, akik nem őszinték. Lehetnek őszinték, ha akarnak. Abban a pillanatban, amikor igazán őszinték akarnak lenni, Isten, végtelen Részvétéből fakadóan segíteni fog nekik.

Sri Chinmoy

vissza>>

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja