Ramesh és Gopál - srichinmoy.hu

Volt egyszer egy fiatal fiú, Ramesnak hívták. Nagyon jó tanuló volt. A szülei nem csak gazdagok voltak, de rendkívül kedvesek is.
A tanulók otthonról vittek ételt az iskolába, amit az ebédszünetben ettek meg. Egy nap Rames felfedezte, hogy barátja, Gopál néhány napja semmit sem evett ebédre. Rames odament barátjához, és megkérdezte, miért nem hozott magával semmit.
– Anyám nem tudott adni nekem semmit – mondta Gopál. – Azt mondta, nincs otthon semmink.
– Ne aggódj – felelte Rames. – Majd adok az enyémből.
– Nem, nem fogadhatom el a te ennivalódat – tiltakozott Gopál.
– Már hogyne fogadhatnád el! – erősködött Rames. – A szüleim mindig sokkal több ételt adnak nekem, mint amire szükségem van.
Végül Gopál beleegyezett, és a két fiú néhány hétig megosztozott Rames ebédjén.
Egy napon Gopál nem jött többet iskolába. Rames aggódott. Amikor megkérdezte a tanárt, hogy a barátja miért nem jön többet, a tanár így felelt: – Szegény családból származik. A szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy fizessék a tandíját. Ezért nem jöhet többet iskolába.
Rames szomorú volt a barátja miatt. Amikor az iskolának vége lett, elkérte Gopál címét a tanártól, és elment Gopál házához. Rames könyörgött a barátjának, hogy jöjjön újra iskolába, és azt mondta, megkéri a szüleit, fizessék neki a tandíjat. Gopál szüleit mélyen megindította a kedvessége, Gopál pedig folytatta az iskolát.
Gopál apja már öregember volt. Néhány év múlva meghalt. A család teljesen nyomorba jutott, és Rames saját pénzével segítette őket. Amikor Gopál nővérét súlyos betegség támadta meg, a család nem tudta fizetni a kórházat. Megint Rames jött segítségükre. Mindenben Gopál családjának barátja és pártfogója volt.
Rames és Gopál is befejezték a középiskolát, és egyetemre mentek. Egy napon Gopál azt mondta Ramesnak: – Ha azt mondom, hogy szívem tiszta hála irántad, azzal még meg sem közelítem az igazságot. Jobban szeretlek, mint a saját életemet.
– Barátom – válaszolt Rames -, ha szeretsz engem, az nekem több mint elég. Nem kell jobban szeretned, mint a saját életedet.
De Gopal csak azt mondta: – Én akkor is jobban szeretlek, és ezt be is akarom bizonyítani. – Ekkor kinyitotta bicskáját, és megvágta a saját karját. Természetesen elkezdett vérezni. Gopál néhány vérseppet helyezett Rames lábához.
– Mit csinálsz?! – kiáltott fel Rames. – Mit művelsz?! – Megérintette a vágást Gopál karján, és néhány vércseppet a saját szívére helyezett: – Ez a megfelelő hely életed vére számára. Én földi kincsemet adom neked anyagi gazdagság formájában. Te szíved szeretetét adod nekem, ami mennyei gazdagság, mérhetetlen gazdagság.