Amerikába érkezés

sri_chinmoy_arrival_photo

Fénykép Sri Chinmoyról az Amerikába érkezés idejéből

Sri Chinmoy 1964. április 13-án érkezett Amerikába. 1964. júniusától 1967. júniusáig konzuli segédasszisztensként dolgozott a New York-i Indiai Főkonzulátus Útlevél és Vízum osztályán. Sri Chinmoy nagyon kedves emlékeket őriz az Indiai Konzulátusnál töltött időszakából. Életének erről a szakaszáról így szól: „Szegénység sújtott, de szívem tele volt örömmel. Mindig a remény-kertben játszadoztam. Reményteli szívem virágba borult.”

 

Munkahelyszerzés a Konzulátuson

Mikor Chinmoy megérkezett Amerikába, először rendkívül jószívű támogatójánál, Sam Spaniernél és Sam legjobb barátjánál, Eric Hughesnál lakott. Eric is nagyon kedves volt Chinmoyhoz. Egy napon egy Sri Aurobindo Ásramból származó tanítvány-nővére, Kailash-ben azt mondta Chinmoynak: „Az Indiai Konzulátuson kell dolgoznod, ha itt akarsz maradni Amerikában. Máskülönben a három hónap leteltével el kell hagynod az országot.”

Kailash-ben hozzá is látott, hogy előkészítse Chinmoy álláspályázatát. Sri Chinmoy rendkívül hálás spirituális nővére segítségéért. Pár nap múlva Chinmoyt behívták a konzulátusra gépírási tesztre. Mivel már több hónapja nem gépelt, a vizsgán csak 33 szót teljesített. Korábban, az Ásramban 60-65 szót is tudott gépelni percenként.

sri_chinmoy_with_mehrotra

Lakhan Mehrotra konzul és Chinmoy a New York-i Indiai Konzulátuson

Azt mondták neki, a közeljövőben újra vizsgát tehet, ezért szorgalmasan elkezdett gyakorolni. Pár nappal később felhívta őt telefonon Mr. Lakhan Mehrotra (Lakhan Mehrótra) titkára. Mehrotra úr az Útlevél és Vízum osztály konzulja volt. A titkár megkérte Chinmoyt, hogy menjen be a Konzulátusra.

Ez alkalommal Chinmoy legnagyobb meglepetésére, nem kellett letennie a gépírási vizsgát. Mr. Mehrotra olvasta Chinmoy néhány cikkét és versét, és valami nagyon különleges adottságot látott a fiatalemberben. Mr. Mehrotra maga is remek költő volt, valamint az indiai vallások és kultúra előkelő szaktekintélye. Chinmoyt választotta az állás betöltésére, bár Chinmoynak még középiskolai végzettsége sem volt.

Ma, negyven évvel később, Sri Chinmoy még mindig közeli kapcsolatban áll Mr. Mehrotrával, aki a továbbiakban számos országban képviselte Indiát. Volt India szovjetunióbeli nagykövete és Srí Lanka-i főbiztosa.

 

Levél Dyuman-bhaitól

Chinmoy hét órát dolgozott naponta és 210 dollár fizetést kapott egy hónapban. A Columbia Egyetem környékén bérelt egy kis szobát. A lakásban másik két, a konzulátuson dolgozó úriember lakott még.

Egy napon Chinmoy levelet kapott Dyuman-bhaitól, az Anya és Sri Aurobindo egyik igen lelkes asszisztensétől. A levélben az állt, hogy az Anya arra kéri Chinmoyt, küldjön neki Amerikából több különböző élelmiszerfélét. Dyuman-bhai arra kérte Chinmoyt, hogy küldjön az Anyának havonta egy csomagot tojáslikőrrel, olívabogyóval, krémsajttal, mézzel, mogyorófélékkel és egyéb dolgokkal. Chinmoy hosszú évekig odaadóan minden hónapban feladott egy nagy csomagot légipostán az Anya személyes használatára.

Később, az Ásramban tett egyik látogatása során Dyuman-bhai elmondta Chinmoynak, hogy az Anya, öt órával a teste elhagyása előtt egy kevéske tojáslikőrt ivott.

 

Az indiaiak sohasem hazudnak!

Akkoriban Chinmoy gyakran utazott metrón. Egyik nap bement az állomásra és vett egy érmét. Bedobta a nyílásba, de a forgókapu nem mozdult. Chinmoy nem értette, mi történt, de úgy döntött vesz egy másik érmét. Hirtelen megjelent az állomásfőnök.

– Dobott be érmét? – kérdezte Chinmoyt.

Chinmoy igennel válaszolt.

– Honnan származik? – jött a következő kérdés.

– Indiából.

– Ó! – kiáltott fel az állomásfőnök. – Tudom, hogy az indiaiak sohasem hazudnak. Átengedem a forgókapun. Ha bármely más országból jött volna, biztos nem engedném át.

 

Egy magas rangú vendég Indiából

Egyszer hivatalos közleményben értesítették a konzulátust, hogy Surendra Mohan Ghosh érkezik Indiából. Ez az úriember a Bengáli Tartományi Kongresszus elnöke volt. Ezen felül nagyon magas hivatalt töltött be az 1965-ös kormányban, és a parlament előkelő tagja volt.

A Konzulátuson hosszas megbeszélések folytak arról, ki is fogadja a repülőtéren ezt az igen fontos személyt. A főkonzul attaséja nagyon nyugtalan lett, mikor megtudta, hogy őt jelölték ki.

Mikor Chinmoy ezt meghallotta, nevetett, és így szólt: – Mitől kell itt félni? Nagyon jól ismerem ezt az urat. Kimehetek elé.

Mindenki tudta, hogy Chinmoy sosem mondana hazugságot, úgyhogy átadták az üzenetet az attasénak.

– Ez itt nem a tréfálkozás ideje – mondta az attasé Chinmoynak. – Valóban ismeri őt?

– Igen, Uram – felelt Chinmoy. – Sokat beszélgettünk. Segített nekem útlevelet szerezni. Nagyon közel áll Nolini-dához, a Sri Aurobindo Ásram főtitkárához, én pedig Nolini-da titkára voltam.

Tehát Chinmoyt bízták meg a feladattal, hogy fogadja a magas rangú vendéget. Másnap Surendra Mohan Ghosh nagyon örült, mikor meglátta Chinmoyt a repülőtéren.

Az évek során Surendra Mohan Ghosh nagyon kedves volt Chinmoyhoz. Az egyik levelében ezt írta neki: „Sok indiai nagykövet ment az Egyesült Államokba, de India valódi kulturális nagykövete Chinmoy.”

Surendra Mohan Ghosh Sri Aurobindo nagyszerű tanítványa volt. Mikor Chinmoy még Indiában volt, történt egy felejthetetlen esemény. Surendra Mohan Ghosh éppen egyik rendszeres látogatásán volt az Ásramban. Éppen a teáját kortyolta Nolini-dával, mikor Chinmoy bement a szobába valami iratért. Nolini-da így mutatta be Chinmoyt: – Chinmoy az egyedüli szaktekintély az írásaim és minden engem illető dolog vonatkozásában.

Akkoriban Chinmoy már Nolini-da több száz cikkét fordította le bengáliról angol nyelvre.

 

Két bizalmas barát

Konzulátusi évei alatt Chinmoy két bizalmas barátságot kötött. Ezek a barátok rendkívül közel kerültek szívéhez és lelkéhez. Mostanra mindketten tanítványai is lettek.

Mr. B. Ramamoorthy együtt dolgozott Chinmoyjal az Útlevél és Vízum osztályon. Jó néhány alkalommal, mikor Chinmoynak nagyon kevés pénze volt élelemre, valahogy megérzett valamit, és meghívta Chinmoyt az otthonába, és fenséges indiai ételt főzött neki.

Shivaram Trichur a Könyvelési részlegen dolgozott. Ebédidőben gyakran együtt mentek ki a parkba. Leültek, és India ősi múltjának nagy spirituális mestereiről beszélgettek.

 

Az első zenei fellépés

1965 júniusában az Ázsia Társaság különleges műsort rendezett Indiáról. Megkérték az Indiai Konzulátust, hogy keressenek valakit, aki zenét tudna szerezni három bengáli költő által írt ősi vershez, és el tudná énekelni azon az esten. A feladatot Chinmoyra bízták.

Chinmoy a Guggenheim Múzeumban adta elő a dalokat. A jelenlevők mind nagyra értékelték énekét. Chinmoy az előadásért 40 dollárt kapott. Ahogy kifelé ment a múzeumból, felnézett az utcai lámpára, és Krisnát látta ott. Krisna táncolt, mert az összes dalt, amit Chinmoy énekelt, Neki és az Ő szeretett Rádhájának ajánlották.

 

Első előadás

Sri Chinmoy New Yorkban tartott legelső előadásának Hinduizmus: India lelkének utazása volt a címe. 1965-ben történt. A zsidó zsinagóga rabbija azzal a kéréssel fordult az Indiai Konzulátushoz, hogy küldjenek egy előadót, aki beszédet tartana a hinduizmusról. A Főkonzul, S.K. Roy Chinmoyt kérte meg az előadás megtartására.

Sri Chinmoy megvilágosító előadását a következő gyönyörű szavakkal zárta: „A hinduizmust ismerni annyi, mint felfedezni Indiát. Indiát felfedezni annyi, mint érezni a lélek leheletét. A lélek leheletét érezni annyi, mint eggyé válni Istennel.”

Sri Chinmoy szavai mély visszhangra találtak a hallgatóság néhány tagjának szívében. Pár őszinte kereső kezdett érdeklődést tanúsítani filozófiája iránt.

 

Sri Chinmoy elindítja misszióját

1965. augusztus 27-én – Sri Chinmoy születésnapján megjelent az AUM magazin első száma. Ez a kis folyóirat Sri Chinmoy legfrissebb spirituális írásait és beszédeit tartalmazta. A folyóirat szerkesztője az igen művelt Alo Devi Siddha volt, aki nagy gonddal, körültekintéssel és önzetlenül is szerkesztette Sri Chinmoy írásait.

Mr. Ramamoorty azonnal elküldött egy példányt Dr. S. Radhakrishnan részére, aki nagy filozófus volt, és akkoriban India elnöke. Dr. Radhakrishnan egy igen ékesszóló és megindító levélben válaszol, melyben magasztalta Sri Chinmoy fennkölt spirituális magasságát. Az elnöktől kapott levél jelentős bátorítást jelentett Sri Chinmoy számára missziója tekintetében.

 

Két halhatatlan ajándék a Föld Anyának

1967 elején Sri Chinmoy egyik tanítványa megkérdezte, készíthetne-e róla egy fényképet miközben meditál. Sri Chinmoy belépett legmagasabb meditációjába, és ugyanabban a pózban készült róla egy fekete-fehér és egy színes kép.

Ezt a szent képet ma Transzcendentális Képként ismerik. Sri Chinmoy azt mondta, hogy ha élete során adott valami igazán értékeset Föld Anyának, akkor Transzcendentális Képe az. Tanítványai minden másnál többre értékelik, és imáik és meditációik során ezt használják, hogy inspirálja és vezesse őket a belső életben.

Ugyanezen év augusztus 27-én Sri Chinmoy írt egy dalt, aminek a címe: The Invocation (A Könyörgés). Ezt az énekek énekét, Sri Chinmoy és tanítványai mindennap imára kulcsolt kezekkel éneklik. Ez egy igen lélekteljes és imádságteli könyörgés a Legfelsőbb Úrhoz:

 

„Supreme, Supreme, Supreme, Supreme!
I bow to Thee, I bow.
My life Thy golden plough.
My journey’s Goal, Thy soulful Dream.
Supreme, Supreme, Supreme, Supreme!
I bow to Thee, I bow.

Supreme, I am Thy glowing Grace.
My world, Thy Feet of Light.
My breath, Thy Vision’s kite.
Thou art one Truth, one Life, one Face.
Supreme, Supreme, Supreme, Supreme!
I bow to Thee, I bow.

 

/Legfelsőbb, Legszentebb, Hatalmas, Istenem!
Leborulok Teelőtted.
Életem arany ekéd.
Úticélom áhítat Álmod.
Legfelsőbb, Legszentebb, Hatalmas Istenem!
Leborulok Teelőtted.

Uram! Vagyok izzó Kegyed.
Világom Fény Lábad.
Lélegzetem Látomás szárnyalásod.
Te vagy az Arc, Igazság s Élet.
Legfelsőbb, Legszentebb, Hatalmas, Istenem!
Leborulok Teelőtted/

         (fordította: Kamaliká)

 

Búcsú az Indiai Konzulátustól

Sri Chinmoy 1967. június 13-án lépett ki az Indiai Konzulátustól, hogy idejét teljes mértékben spirituális missziója egyre bővülő munkájának szentelje. Mai napig hálás feletteseinek és kollégáinak. Némelyikük megmaradt Sri Chinmoy kedves barátjának, és határtalan bátorítást nyújt neki a világharmóniáért folytatott szerteágazó tevékenységeiben.

Sri Chinmoy külön megemlíti Mr. Mehrotrát, akiről így szól: „Örökkön örökké hálás maradok nagyra becsült barátomnak, Lakhan Mehrotrának. Annak ellenére, hogy még középiskolai végzettségem sem volt, felvett segédhivatalnoknak az Indiai Konzulátusra.”

 

 

Sri Chinmoy élete
Chittagongi gyermekévek
Ifjúkor a Sri Aurobindo ásramban
Sri Chinmoy tapasztalata 14 évesen
Amerikába érkezés
Az alkotókészség forrása
Sri Chinmoy jeles sportteljesítményei
Sri Chinmoy Központok
Odaadó szolgálat az Egyesült Nemzetek Szervezetének
Áldások a keresztény világból
A vallások parlamentje
Két páratlan világelnök
A világ nagyságaihoz fűződő barátságok
India Anya iránti szeretete
Egység-Szív Könnyek és Mosolyok
Sri Chinmoy Egység-Otthon Békefutás
Díjak és kitüntetések

 

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja